Az Arts & Crafts mozgalom
Az Arts and Crafts movement, magyarul "Művészetek és Kézművesség" nevű újító mozgalom, melyet eredetileg John Ruskin írásai inspiráltak, az 1880-1910-es években élte fénykorát Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. A mozgalom éreztette hatását az angol dekorművészeti, építész és kézműves körökben is. Többek szerint William Robinson és Gertrude Jekyll méltán híres kertjeinek tervein is fellelhető volt az újító irányzat néhány jellegzetes vonása.
A mozgalom legismertebb képviselői: William Morris, Charles Robert Ashbee, T. J. Cobden Sanderson, Walter Crane, Phoebe Anna Traquair, Charles Rennie Mackintosh, Christopher Dresser, Edwin Lutyens és a Preraffaelita iskola jeles képviselői. Bár a mozgalom Nagy-Britanniában kora egyik legjelentősebb esztétikai irányzata volt, a XIX. század utolsó éveiben kifulladt. Mindemellett hatása a következő stílustörekvések (elsősorban Art Nouveau) kialakulására termékenyítően hatott. Az Egyesült Államokban csak az 1910 és 1925 közötti periódus (átmeneti időszak az szecesszió és az Art Deco között) belsőépítészetére használják.
A mozgalom létrejötte a XIX. század stíluskeresésének eredménye, mely eredeti és jelentésteli művek létrehozását propagálta, szemben a viktoriánus korszak eklektikus historizmusával és az ipari forradalom során elterjedt gépi sorozatgyártással. Mivel a mozgalom képviselői a gépeket minden rossz forrásának tekintették, és a hagyományos, ámde időigényes kézi eljárások felé fordultak, nem nélkülözhették jómódú és művészetkedvelő patrónusok anyagi segítségét. Így -bár a művész saját személyisége nagyobb szerepet játszhatott az alkotások létrehozásában, mint a historizáló stílus esetén- ez a stílus sem maradhatott spontán, szabad és befolyásmentes. A stíluson belül a következő tendenciák és behatások a legjellemzőbbek: visszanyúlnak egyes neogótikus, rusztikus stílusjegyekhez, ismétlődő minták és motívumok jelennek meg, és jellemzővé válik a megnyújtott, függőleges formák használata. Annak érdekében, hogy hangsúlyozzák a kézműves alkotásokban rejlő szépséget, némelyik művet szándékosan befejezetlen állapotban hagyták, így még erőteljesebb hatást értek el. A mozgalomnak voltak szocialista „hangjai” is, akik elsősorban az ipari jellegű gépi sorozatgyártás következtében háttérbe szoruló kézműves alkotómunkából fakadó boldogság- és elégedettség érzésre hívták fel a figyelmet.
Forrás: Wikipédia
